KEDVES LÁTOGATÓ!

Az érzéseimet, tapasztalataimat szeretném megosztani ezen az oldalon.                     Közel két éve működünk hivatalosan, úgy érzem, hogy az eltelt két év - lehetőségeinkhez mérten - sikeresnek mondható. Nem könnyű amit vállaltunk, de szeretném, ha betekintést nyernétek ennek a munkának a nehézségeire és persze az örömeire is.

                                                ****************************

 

Működésünk elején kapcsolati- illetve együttműködési szándékkal felkerestem egy - addig általam nagyrabecsült - alapítványt. A beszélgetésünkön elhangzott egy olyan kijelentés az alapítvány vezetőjétől, hogy azokon a rászoruló gyermekeken nem segítünk, akiknek a szülei alkoholt fogyasztanak vagy cigarettáznak.                               Azt hittem rosszul hallok, de nem, teljesen komolyan gondolta a hölgy.                               Én megköszöntem a beszélgetést és eljöttem.                                                                         Azt gondolom, nem a gyermek nem tehet róla, hogy a szülei dohányoznak vagy alkoholt fogyasztanak. Álláspontom szerint, ezeken a gyerekeken ugyanúgy segíteni kell!       Ezzel az alapítvánnyal nem kötöttünk együttműködési szerződést. Gondolom, nem kell leírnom, hogy miért.

                                                  ****************************

 

Látogatást tettem egy nagyon szegényes kürülmények között élő családnál.          Látható volt, hogy a mindennapjaik megélése óriási nehézségekbe ütközik. Nem vittem sok mindent, de annak is úgy örültek, úgy fogadták, hogy könny fakadt a szemembe. Apró örömök ezek de reménytkeltőek: a további munkánkat nagyban elősegígítik ezek a jó élmények.

                                                 ******************************

 

 Egy alkalommal, szombat délelőtt csörög a telefonom. Egy anyuka - aki két gyermekét egyedül neveli - sírva kér, hogy adjak neki hatezer forintot, mert a gyermekeknek nincs mit enni a hétvégén. Odamentem és adtam neki.                                                         Számomra természetes volt, hogy segítek. Nem várok semmi ellentételezést, de egy KÖSZÖNÖM szó elhangozhatott volna...!                                                                               Lehet, hogy én vagyok túl érzékeny?..........

 

                                                ********************************

 

 Adományaink között meghirdettünk egy kis színes televíziót. Vidékről jelezte egy család, hogy feljönne érte Budapestre. Kivittem a készüléket buszpályaudvarra. Találkozásunkkor a férfi elsírta magát, hogy Ő még soha nem kapott semmiféle ajándékot senkitől az életben. Megkönnyezve álltam a férfi mellett és hallgattam sűrű köszönetnyilvánítását.

Örömet szerezni másoknak annyit jelent, hogy saját magunknak okozunk örömet.

 

                                                ********************************

 

Rászoruló család telefonhívására reagálva megbeszéltük, hogy összepakolok a család igényeihez mérten adományokat amire SZÜKSÉGÜK van. Nagyon megköszönték!

1 hét múlva a piacon látom, hogy azokat az adományokat árulják, amit tőlünk kaptak. Hm........

                                             ********************************

Vidékről hívnak, hogy adományoznak a Lovagrendnek ruhákat élelmiszereket. Megbeszélésünk szerint elmentem az adományokért. Meglepetésemre, a találkozás alkalmával szembesültem azzal, hogy az, aki adományozott, mély szegénységben él három gyermekkel. Szégyelltem elfogadni, hisz inkább nekik volna szükségük segítségre, de jó érzés volt megtapasztalni, hogy léteznek ilyen emberek.                                           Nem mellesleg időközben a Lovagrend tagjai között tudhatjuk Őt.

 

                                               **********************************

 

Telefon csörög: felveszem. -"Jó napot kívánok!" A másik végéről kérdi egy női hang: "mit tudnak adni?" Én mondom, hogy jelen pillanatban női, férfi- és gyermek ruhákat illetve játékokat. Erre a hölgy: "Csak ennyi?"

No comment!

                                               ***********************************

Kéregető koldus állt meg az autó mellett. Nem volt apróm, de volt nálam egy fél grill csirke és egy kiló kenyér. Odaadtam neki. A visszapillantó tükörben néztem, és azt láttam, hogy eldobja az egész csomagot! Már nem tudtam visszafordulni mert zöldre váltott a lámpa. Ilyenkor elgondolkodom, érdemes ezt csinálnom???

Folyt.köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: ELGONDOLKODTATÓ
Üdvözöljük Honlapunkon BOROSTYÁN LOVAGREND HUMANITÁRIUS EGYESÜLET - © 2008 - 2024 - borostyan-lovagrend.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat